Hát persze, hogy mellé dobja, tömegvonzás, ez logikus
Kuka mellett végtére is több a szemét, mint a helyén
Hisz a kedves, édes mama rászól okos, nagy fiára
Dobd el azt a csokis papírt, mert a ruhád ma mostam ki
És a fiút jól nevelték, messze dobja el szemetét
Ne adj isten lépjen párat, hisz ott van a szemétláda
Anyukája elégedett, szófogadó, rendes gyermek
Természetes mozdulattal cigi csikkjét elhajítja

Homokozó és környéke szemétdombra emlékeztet
De a kuka üres marad, tömegvonzás ide, oda
Röhejes, de pár perc múlva marék csikk a gyermekszájban
Anyja torkán éles sikoly, aztán repül egy-két pofon
Szegény gyermek keservesen, üvöltözik bevert fejjel
Míg a többi édes mama gyermekeit mentik sorba
Ígéretet tesz az anya, többet itt már nem játszanak
Gonosz, csúnya, rossz emberek elszórták a szemetüket

vissza