Gyönyörű ez a napfényes délután, 
De Te már rég nem érzed a nap sugarát. 
Arcod meggyötört, tekinteted üres, 
Otthon két gyerek, az asszony, holnap a munka vár. 
Üveges tekintettel nézed a kissrácot, aki mosolygósan visszanéz Rád. 
Hallod a csilingelő hangját, ahogy álmairól beszél: 
Vasutas szeretne lenni, zenész, szerelmével boldogan fog élni. 
Csillogó szemmel hisz magában, a világban, 
Miközben Te már a szeretődtől is undorodsz. 
Rezzenéstelen arccal az arcába vágsz, 
Az ütések zuhognak, fröccsen a vér, törik a csont. 
Fásultan nézed, ahogy a srác arctalanul a földre rogy. 
Most itt állsz a bíróságod előtt, az ítéletedre vársz. 
Áldozat vagy és egyben tettes, a kissrác Te voltál. 
Álmod hóhéra, most itt állsz a bíróságod előtt. 
Most itt állsz a bíróságod előtt, az ítéletedre vársz. 
Áldozat vagy, és egyben tettes, a kissrác Te voltál. 
Álmod hóhéra, most itt állsz a bíróságod előtt. 
Áldozat vagy, és egyben tettes, a kissrác Te voltál. 
Jó pár éve már! 
Álmod hóhéra, most itt állsz a bíróságod előtt.

vissza